2 Corinthians 8
1 Tudtotokra adjuk egyúttal, kedves testvéreim, az Istennek Macedónia gyülekezeteivel közlőtt kegyelmét is.
2 A sok megpróbáltatás közt az ő határtalan örömük és roppant nagy szegénységük, jószívűségük gazdagságának bőséges forrásává lett.
3 Mert tanú vagyok rá, hogy ők tehetségük szerint, sőt tehetségükön felül önként adakoztak
4 s rimánkodva kértek, fogadjuk be őket a szentek megsegítésére irányuló szolgálatunk kegyelmi közősségébe.
5 S bizony, nem is remélt módon ajánlották fel magukat elsőbbet az Úrnak, azután nekünk is Isten akarata szerint,
6 úgy, hogy Titusnak lelkére kelletett kötnünk, hogy amint elkezdte, végezze is be nálatok ezt a kegyelmi munkát is,
7 hogy amint mindenben, hitben, ékesszólásban, tudományban, bármely téren való buzgóságban s az irántunk való szeretetben kitűntök, kitűnjetek e kegyelmi jóban is.
8 Nem parancsképp, csak azért mondom ezt, hogy kipróbáljam mások buzgósága révén a ti szeretetetek valódiságát is.
9 Hiszen előttetek nem ismeretlen a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak kegyelme; ő ti érettetek gazdag létére szegény lett, hogy ti az ő szegénysége révén meggazdagodjatok.
10 Én e részben csak tanácsot adok. Mert ez néktek, akiknél nem csupán a tett, hanem a szándék is tavaly óta meg volt, javatokra válik.
11 Most hát kerítsetek sort a tettre is, hogy a szándékkal a tett is párosuljon módotokhoz mérten.
12 Mert, ha a jó szándék megvan, úgy kedves az, ahogy kinek-kinek a módjától telik s nem, ahogy nem telik.
13 Hiszen a cél nem az, hogy másokon segítve, magatokat nyomorba döntsétek, hanem a viszonzás.
14 Jelen bőségetek pótolja ki azoknak szükségét hogy azoknak bősége is kipótolhassa majd a ti szükségteket s meglegyen az egyenlőség,
15 amint meg van írva: Aki sokat gyűjtött, nem úszott bőségben és aki keveset, nem látott szükséget.
16 De hála az Istennek, aki az enyémmel azonos buzgósággal töltötte be Titus szívét irántatok,
17 mert ő a felhívásunknak nemcsak hogy engedett, hanem nagy buzgóságában önként ment hozzátok.
18 És mi elküldöttük vele azt a testvért is, akit minden gyülekezet dicsér az evangéliom dolgában.
19 Sőt mi több, akit a gyülekezetek útitársunkul is megválasztottak ez általunk szolgált jó Ügyben, magának az Úrnak dicsőségére és a mi kedvünkre,
20 mert elejét akarjuk venni az általunk gyűjtött könyöradomány nagysága miatt való megrágalmazásnak.
21 Becsületünkre ugyanis vigyázunk, nemcsak az Úr, hanem az emberek előtt is.
22 Velük küldtük továbbá azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sok dologban sokszor kipróbáltuk s aki most még sokkal buzgóbb irántatok való nagy bizodalmában.
23 Azért, akár Titusról legyen szó, ő frigytársam és segédem köztetek, akár a mi testvéreinkről, ők a gyülekezetek kiküldöttei, Krisztus dicsősége. Tegyetek hát bizonyságot velük szemben a ti szeretetetekről
24 s a mi tiveletek való dicsekvésünkről a gyülekezeteknek színe előtt.